A nagyszülők biztosan nem csak az én életemben játszottak nagy szerepet. Biztos mindenki számtalanszor velük töltötte a nyarakat, tanult tőlük mondókákat, meséket és énekeket, kirándult velük vagy épp sírt a vállukon valamilyen meg nem értettség vagy sérülés miatt az életben. Én is nagyon sokszor voltam így, és rengeteget köszönhetek a nagymamámnak és a nagypapámnak is. Nélkülük biztosan nem az az ember lennék, aki jelenleg vagyok. Igyekszem is ezt amikor csak lehet meghálálni nekik.
A nagymamámnak pedig nem annyira régen volt a kerek 75. szülinapja, és valami egészen különlegeset szerettem volna a számára ajándékba adni. A nagyi nagyon szereti a képeket, de nem szereti a családi fényképeket a falon. Számtalanszor volt már köztük a papával vita ebből, mert ő úgy gondolja, hogy a fényképeknek az albumban van a helyük nem pedig a falon, az méltatlan hely a számukra. Ezzel mondjuk amiatt egyet tudok érteni, hogy azért nem szívesen nézném magam vissza minden falfelületről. Nagypapa viszont a festményeket nem szereti. Ez egy másik vita forrás köztük.
Én azonban megtaláltam a tökéletes megoldást, olyannyira, hogy már három is található nekik a lakásban. Ez pedig nem más, mint a vászonképek világa. A nagyi egyszerűen beleszeretett ezekbe a képekbe. Nem festmények, és nem is fényképek, gyönyörűek, de nem családi képeket ábrázolnak, viszont mind olyan téma, ami köthető a családhoz, mint Balatoni tájkép, Levendula kép és hasonlók.
Azt hiszem az első levendulás képpel, mivel ez a nagyi kedvenc virága, hatalmas lavinát indítottam el, hiszen rövidesen kettő még bekerült a lakásba Balázs képei közül, és úgy érzem, ez még nem az utolsó rendelés volt. Nem is csodálom mondjuk, hiszen hihetetlen gyönyörűek ezek a képek, és maximálisan méltó díszei bármilyen lakásnak vagy irodának egyaránt.